Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)
II. KÖNYV. III. SZAKASZ. 265 Az ltt'-lakó Indusok' templomában, Ördög* képének imádkoznak : hogy ne ártson, nem az Istennek, kinek nagy az irgalmassága. Némelyek dögöt ösznek-meg, azért tartván nemes ételnek : mert az Isten öli-raeg. Némeleknek se templomjok, se papjok, se írásjok. A' Scitiai biradalomban sok félék a' Tatárok, kik nagy ellenségi más nemzeteknek, A' Csermisitk, Csuvaiak, Mordiaiak, Karakalpagiak, Barbarúciak, Kalmükök, Kubdmuckck, Tor minet ek, Kivincek, Kelkecsfk, Silqmecsek, Kinicsek, Mind nyájan Pogányok. Láttam imádságokat. Kinek-kinek kezében éles borotva vagyon, Meztelen ugornak a' templomban, ezeket mondván: Buksai-Takjflj. Valahánszor ugrik, mind annyiszor (hom-. lokátúl kezdvén) le-felé vágja magát. Nagyon csudálkozcam rajtok, 's azt véltem : mind meghalnak a' rettenetes sebekben. De meg-kenik osztán valamivel mogokat. Harmadnapra még hele se láccik. 1756 dikban Moszka-városba mentem, melynek kerülete tizen-öt mért föld. Tem.plom ezer-hat-száz benne. Kilenc-száz-hatvan harangja. Egy kivállt-képpen való nagy ha« rangnak kereksége nyolcvan-kilenc araszt. Láttam Oroszlámokat. Elefántot kettőt. Oly nagy állatot: hogy egygyikuek hátára " fel-