Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

«66 SZITTYIAI TÖE.TÉNETEK, neveznek) Kamjánnál raboskodott, kinek igazi neve Juha. De onnént. (Isten' csudájára) ki-szabadúlt, és, ment Asiába egy városba szökve, kinek neve Jsrabon. Én-is ottan levén, és a' tengeren (éppen Sszszel) ki-szallván á gályábál, megyek vala azon városba , és véletlenül reá-találok , pedig úgy: hogy ő (látván engömet) fei-kiálta: Istenöm! negyven esztendeje, hogy ily Magyar-formájú embert nem láttam, Adná Isten, bár

: hogy ez Magyar vó.na ! Én (a' Magyar szót hallván) Örvendék magamban, és félre fordulván, sírék örömömfeen; hogy én-is láthatok egy Magyart. Mus*fl-nyelven szollék hozzája ; de erre azt mondá: Uram ! ne késércs: mert Magyar vagy ot-, tan, ahhol Magyar-országnak hírét se lehet hallani. Én néki magamat ki-jelentöttem, és otet (Kvàrtèlomra vivéu) a'-melletem-l.évo. katonákkal tartottam. Szolgáimnak , és lrászomnak (.büntetés alatt) meg-paraucsoltam : hogy etet meg-ne-szomorícscsák, A' mint maga megtudgya mondani; minai böcsiiletet tottem nékie. Mind-addég najám tartottam, még tavaszszal (midőn a' tengerre kelletett menni hadap kőzni) el bocsátottam. Maga-meljett-léyp ötKab-társaival egygyiitt el-késcrtem Stçt öt Száz