Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

IL KÖNYV. IV. SZAKASZ, 237 zérsége alatt hadakozhatnának leg-szerencsé3ebben. A' több e'-féle beszélgetések után» megjelentette nékik : minő gondolattal lenne ZoltöVfiárul? Ki-vallotta szándékát 1 hogy életé-» beii, fejére a' Kalpagot, kezébe a'buzogártt adni» őtet oszsán a' Paisra álltatni, és fel eíneltethí kéváiiná : maga penig a' fejedelemségríil le-mondani. Ezeket ne;n örömest hallván a' szorgalmatos vezérek , őtet, nagy buzgósággal kér

3 ték : hogy Fejedelemségének mostani le-tételérül valamit szóllani ne méltóztassék : 11e hogy ezzel mind a' Polgárságot, mind főképpen a'Katonaságot meg-szomorícscsa. Árpádnak mostani árnyéka azt tenné a' Vitézek előtt, hogy ha azt előre iramlaniiátnák; feF se-vennék a' veszedelmeket. Több elŐ-hordotc okokkal nteg-gyözték a

1 Fejedelmet, és nem hagyták: hogy Fejedelemséget le-tégye. Mind-az-áltaí (hogy valamit kedvére tenni láccattassanak) elotté meg-esküdtek [mindnyájan : hogy (Árpádnak hollta után) , az esküvésnek szentsége szerént, nem mást fognának (hanem Zoltánt) a' Magyar fejedelemségre emelni. Ezzel Árpád meg-elégedect* S.