Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)
«66 SZITTYIAI TÖE.TÉNETEK, lene lenni: ne-hogy osztán (ha a' Franciákra mennek) hátúrrúl kollessék valakitől tartani. Ezeket vévén a' Vezérlők ; tustént a' katonaságnak szedésséhez kezdettek. Fel-fegyverezték őket a' Maraháni jó fegyverekkel, és (hogy a' harcon alkalmatosok legyenek) azokban Őket szorgalmatosan gyakorlották. Meg-indultak az-utáti, és (körosztul menvén a' sok homokon) a' Tiszához érkeztek. Böld nevezetű révnél álcal úsztatván, és Korog nevezetű patakhoz érvén; ennek tájjátl le-üelepedtek, és sátorokat vertek» Uszuhúnak hírét, és Táborának fekvéssét szerencsésen meg - hallották a' Székelek. És, mivel ennek-elotte őket-is sokszor háborgatta Ménmerút, viszszá-akarváti adni a' kölcsönt, el-tökellették magokban : hogy Uszuhúnak táborához állanak; ugyan azért Korog' patakjához tartottak. A' .SzéW-névnek elŐ-fordúltta arra vj\t engömet: hogy (minek-elŐtte vitézségjöket lássuk) eredettyöket szemléllyük. A y SzéketekrüL Hogy azok a' Székelek, kik mostanában Érdélnek nap - keleti részén laknak, Attila katonainak maradvánnyal legyenek; e' felől a •tanűlttabbak nem kételkednek. Azt mondgyák :