Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. I

II

. SZAKASZ. 219 CSÖRSZ nevet a' Küjsö írók (kik nyelvünket nem tudták, és, ennek a' névnek leiréssára, bütujök se volt elegendő) sok-féleképpen ejtik. Aventinusnál KUSOL -is, KUSAL-is írattatik. A' Görögöknél és az írnoknál KURZ AN, Fraynál KURSÁN. Qtet egy régi Hepidán-barát (296) Kus

sol-királynak nevezi. Ezt a' Barátot olvashatták Régi magyarjaink, és őtet Királynak lenni gondolván ; azt az árkot, mellyet Csörsz (Árok-szállás mellett) csináltatott^;. Csörsz - király'bárkának nevezték. Most is aunak nevezik. Ez a' Csörsz tehát (az újoncokban sokat öszsze-szedvén) egyenesen Marabániának tartott: mivel ezek közelebb vóltak hozzá, osztán azért-is: mert az Ánisprugi várat megerositçtettnek lenni hallotta, A' Magyaroknak meg-indúlttokat hallván a' Marahánok ; ezt a Bojodroknak tüstént megüzenték. Meg-is-intették Őket: hogy a'frigy-szerént-való segítséggel ne késedelmeskedgyenek: ne-hog-y elsőben a' Marahánokat, osztán a' Bojoárokat el-emíszszék a' Magyarok ; kik a' szakadozott erőnek hasznát tudnák venni, és nagyon vigyáznak az ilyetén alkalmatosságokra. Ézt az okoskodást jónak állítván, el-is fogadván a' Bojoárok ; hamar öszsze-szedték ma(296) Ad Anauiii 902,