Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 1

3 ta sereglÔ katonáit, és alattomban Zemplén felé tartott. Gyalázatos el-illantassát hallván a Magyarok ; őtet lator embernek lenni gondolták. Mindaz'-által az Ezredesek közül vagy hatan (azért a' nyúl-szívért neheztelvén reája) utánna estenek ; űzőbe vették, és egy patak mellett (melyen által-akar-vala-gázolni :) meg-nyomták, és annak martyán, egy ágasra fel-akasztották. Erre a' kis folyóra a' Lator név reá-száradott, annak a' Lator embernek nevezetérül. Ezt (üdŐ folyttával) meg-kissebítveLotoytóíiak mondották; a' mostaniak Latorcának hívják. Zemplényen fölül, Ung-\\zébe szakad. Minek-uíánná ama' Lator-ember Ung-várat otthagyta, és fel-akasztatott; annak meg-vécele nem nagy munkába került. Nem sok iidS múlva meg - adták a' Védek magokat. Lakni a' Fö-vezér bele ment, Al-vezérjeivel egygyütt. Hogy ennek a' nevezetes várnak meg-vételét az Istennek meg-köszönhessék, (a' Magyar szokás szerént) áldozatot tettek. Sok marhákat Öltek, és fÖ-képpen azok, kik a' vár alatt le-telepedve vóltak, szünetlen vendégeskedtek. Egészen meg-s'útvén az áldozati ökröket, húsokbúi jól laktak. Fel hajtották a'tele kupákat. Mivel ez a vár első martalék Magyar-országban ; meg-engedi a' kegyes olvasó, hogy