Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. III

, SZAKASZ. 15

C, Kelő földnek nevezték , most-is annak nevezik. Lásd elsőben az írnokot (283) osztáu Jolánkámat (284). Már-is a' Kelő-föl denn lévén a' Sepelick , nem akartak a' Duna marttyán le-menni, nehogy észre vegyék a' Pannonok, kik (erre remélven az által-úsztatást) a' martonu virrasztottak. Azoknak a' hegyeknek tartottanak tehát, melyek azt a' Kelo-főldct fél-körével meg-környékezi ; és így Száz-halomnak hátúltyára kerültek. Alig jött-ki a' hajnali csillag, íme véletlenül meg-támadgyák a' heverő Pannonokat. A' lárma (mind a' jajoló Panonokra, mind a' Rajta-rajtázó Magyarokra nézve) nagy vala; a' vér-ontás-is iszonyatos. A' se juthatott, eszokbe: merre szaladgyanak. Valamint az el-tévelyedett barmokat, úgy hajházták őket a* Magyarok. Ez a' harc el-végezhette vólna az egész Pannóniai hadat, ha Mártont és Braslavot megfoghatták vólna, és azt a' Sereget, melyet magokkal zárva tartottak Potenciámban, megtámadhatták vólna. T> (383). Anonymus C. 44. (284) I. Köayv. 70- Jegyzet.