Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

166 SZITTYIAt TÖ11TÉNÉTEK» Nagyon tartott attól: ne-hogy (nyakassága által) mindenét el-veszesze, ki (engedelmessége miátt) Jószágának nagy részszét megtarthatta vólná. Erre az okra nézve: követeket küldött Zu,ár elhoz ; azt üzenvén néki: hogy Kevevárat fefadná, ha Zuárd azokat az állatnányakac bé-tellyesítené, melyeket a' Követekre bízott. Ezeket az államányokat sehol se találhattam-fel. Elég az :'hogy azokat högykéknek azért lenni véllem : mert azokról Zuárd semmit se akart hallani. Viszszá-üzent néki (ugyan csak azon Azk-követtyei által) hogy Kevevárat tüstént ott' hagygya, és a' Dunátiinnént-lévő minden Jószágából ki-takorodgyék: mivel egyebet a' magyar oktúl meg-nem érdemel, minek utánna ellenük föl-támadni merészlett. Mind ezeket örömetlen hallván (ezen fölül : Elődnek és- Kundnak szomszédságátiíl-is tartván) Kevevárbúl ki-szökött. Által-menvén a' Dunán ; viszszá-ment ismétt azon Bodonba (a' mostani Fidinbe) a' honnént a' Jemesi főidre érkezett. Nem merte osztán a' Magyarokat bojgatni. s- 7'