Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. II. SZAKASZ. 137 többet kévánt a' Magyarektúl; azt-is hirdettette eiottök : hogy a' birakozást el-kezdeni nem fogná : ba kettőt nem küldenéáek ellene. Mondotta (nem csak egyszer) azt-is : hogy, ha a' " Lèvent ósdiban a' Magyar fogná meggyőzni a Görögöt ; a' Görög Császár adót fogna fizetni a Nyertes Magyaroknak. Ebben az üdo tájban Tubutumnak (úgymint Fő-vezérnek, és Erdélyben örökös Urnái) Al-vezérje vala Apor, egy igen tisztessé; es vitéz. Urának engedelmébíil, azért jöttki Magyarországba : hogy a' hadi mesterségeket fel-vegye, melyek itten inkább gyakoroltattak. Minek-utánna Magyar-országba érkezett, magát Elődnek táborához adta, csupán azon okbúi : mert uálla lenni hallotta Botondot, kinek vitézségéről annyit hallott Erdélyben, Tubutumnak katonáim!. Apor tehát (még Belegrád alatt meg-ösmerkedvén Botonddal) mostanában őtet arra intette: hogy annak a' Görög Orjásnak ellenébe állyon. Ha őtet (úgy-mint magánosan lévőt) meg-találuá vetni ; akkor osztán magát Bajtársnak ajánlotta. Elő állott Bontond, az orjásnak e' szavait mondván: Halladsza Högyke ! engömet a' Magyarok Botondnak azért neveztek : mert ezen Botomat soha senki ki-nem-állhatta. Szityiai Magyar vagyok;