Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV, II. SZAKASZ. 13 t Ezt a' högyes tartománt azért hódítottákmeg hamar: mert hírtelen, és igen véletlenül ütöttenek reá. Vezérjöket (hogy valami izgágát ne kezdgyen) magokkal hordozták. Az Adriai tenger mellett táboroztak ezután. Minden lakosokat (hatalmasan ugyan, de minden vér-ontás nélkül) meg-hódítottak. Meg-vették Spalatomot. Osztán a' Horvátokra estek. A' Nagyoknak fiokat Zálogba Vévén; Sklavonia felé indultak. Azt mondgya a' nevetlen írnok (264): hogy Lehelnek és a' Magyaroknak ezen tetteiket (még az ő üdejében) énekelték versekben. Ennyi győzedelem után Haza mehettek vólna Lehel és Bulcsú a* Fejedelemhez ; de hogy osztán ettűl a' Dél-szaki tájtúl ne félhessenek; Sklavoniát-is Árpádnak birtoka alá tenni kévánták. Által-menvén tehát a* Száván, elsőben Zágrábot, osztán Pozségát> végtére. Vukovárt is meg-vették. Lehel osztán haza ment maga' felekezetével. 5. Elődnek tettei. Előd-Kund-Botond (Konstancmápolnak kerteleteihez érkezvén) minek-utánna a' Városnak I % Hle(264.) Anonymus C, 42.