Dugonics András: Szittyiai történetek : Első könyv : A Szittyiai útban történttek / Dugonics András. - Posonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével, és bötüivel, 1806 (L.sz. Cs.Gy.832)
96 SZITTYIAI TÖRTÉNETEK. LIPSíUS (103) az a' nagy bülcsességü ember, előbbi mondásomat mind a' Rómaiakra, mind a' Scitákra gyönyörűen alkalmaztatcya. Szavai ezek s Az istennek tehetségét mi muta f.batn meg jobba i, mint az : hogy nem csak meggyőzi az ellene-támadókat; hanem úgy győzimeg : hogy azokat magáiévá teszi, maga' seregebe osztya : hogy érette hadakozzanak , hogy a' fegyvert ő-számára hordozzák. Ezt minden nap láttyuk, ha Isteniünknek h gonoszokkai-való intézeteit által-láthattyuk. De ezt nem a' gonoszok adgyák tudtunkra ; mert az Isten azokat, melyeket a' gonoszok cselekszenek, úgy tudgya meg-fordítani, hogy akarattya ellen történnyenek ugyan, de még se akaraccyán kivül. Ugyan mi lehet annál (a-mint Boécius mondgya) csudálatosabb : mint mikor a' gonosz jóvá tészi a' gonoszat'? — íme ! álly elombe (mint Itélo-istened elejebe) Te Rájus-Julius - Cé%ár, Eredgy ! Tapodd-le lazádat! tapodd-le Ipadat (két diieső neveket), Ez a' Te nagyra-vágyódásod (noha nem tudod) az Istennek szolgál ; sőtt a' Hazánakis , melly ellen fel-támadtál. Mert ez a' te törvéntelen cselekedetöd, osztán a' Római Bi(103). De Gonslantia L. II. c. 7.