Dugonics András: Szittyiai történetek : Első könyv : A Szittyiai útban történttek / Dugonics András. - Posonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével, és bötüivel, 1806 (L.sz. Cs.Gy.832)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. 89 Hogy pedig az úr isten azért erÖltetteki Hornyokból ama' régibbeket: hogy (az égnek parancscsa szerént) a' gonoszokat le-roncsák; ezt magok a' Sçitdk észre-vették magokban. Mert magát Attila Isten' ostorának hírlelte. TURÓCI (98). Meg-ösmerték ezt más Isten-félo emberek-is. A' Magyar Krónikában ezeket olvasom : Trékába érkezett egyszer Attila. Püspök vala Lupus. Ez (Püspöki ruhájába öltözvén) , kis-papjaival egygyütt , elejébe érkezett; 's-így szóilott : Ki vagy Te? ki à földeket tT s zár od, és öszsze - tapodod'? Erre ö: Én Attila vagyok , Honnyi király, Isten' ostora. Ezekre a szavakra, meg-nyitotra Lupus a' kaput, és Attilához így szóilott : Szerencsésen Isten ostora. Ezek után ötet a' városba vezette. TURÓCI (99) azt mondgya Florenciai Antalbül (100) ; hogy a' Római seregnek meg-futamodássát látván Attila ; - - - nem gondolhatta : hogy ismétt a' Honnok ellen támadhassanak. Végtér© azt mondá : Á Csillag k-bull, a' (9S). Part. I. c. 16. (99). Part. I. c. 16. (100). Part. II, Tit, II. c. 8- $. 4.