Dugonics András: Szittyiai történetek : Első könyv : A Szittyiai útban történttek / Dugonics András. - Posonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével, és bötüivel, 1806 (L.sz. Cs.Gy.832)

I. KÖNYV. I

I

. SZAKASZ. 5$ Ezt a'mái meg-tmdorodás el-nem-viselhetné ; de a' szokás mindenben sokat végezhet. » r 4 Oktalannak mondhatni azt : ki (a' mái szokást a' régivel öszsze.vetvén) ócsállya a' régit ; a mostanit pedig çUcséri. A' szokás mindent helyre állít. Ez a' vér-óntáa nem a

8 leleményeseknek gondolattyok. Emlékezik errül MELA (16) e' szavaival : nállok a frigy kötés sc lehet veretlen. HERODOTUS (17) , az íróknak attyok , erríil a' vér-ejtékrul igy beszéli: a' Sciták valami edénybe bort töltenek, mellyet vérükkel vegyítik. Kik a' frigyet kötik , vagy karddal vagy késsel bele-vágnak testtyokbe. Osztán a' keheiybűl meg-fostik kardgyokat nyílókat, baltájokat, tőrjöket. Ezt meg tévén; magokat válogatott szavakkal el-szánnyák. Az-után egygyçt isznak , nem csak azok, kik a' frigyet kötik ; hanem azok a' követek-is, kik nagy tisztségekben yannak. LUCIÁN (18) így beszéltet egy Toksárnevezetü Scitát: Attól az üdŐtül kezdve ; midőn újainkat egyszer hc-vágjuk, a keheibe vért csöpögtetünk és (kardunk vasát hé-mártván) egyszerre iszunk ; (16) L. II. C.fi. (17}. L. IV. de Scitís. (18). ín Toxari.