Dugonics András: Szittyiai történetek : Első könyv : A Szittyiai útban történttek / Dugonics András. - Posonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével, és bötüivel, 1806 (L.sz. Cs.Gy.832)

I. KÖNYV. IV. SZAKASZ. 219 Tehát a' Hét-firfiaknak szabad akarattyolc szerént, és köz-egygyet-értéssökbűl Fezért és Parancsolóiakartak választani magoknak fiúrúlfiúra, utolsó nemzetségig , űgy-mint Almot (Ügtknek fiát), és utánna azokat, kik az 0 ágyékábúl fognak származni. Mert Jlm-vezér (Ügehnek fia) és kik az 0 ágyékábúl származtak (nemzetségjökre nézve) fényesebbek voltak, a' hadban pedig tehetősebbek. Mert mind-nyájan ezek a' Hét személyek (születéssökre n zve) nemesek voltak, és tehetők, a hitetben pedig állandók. Mivel tehát Ál m oly fényességű , oly tehetségű vezér vólt; nem vólt csuda: hogy a' vezéreknek hattya reá-akarta adni a' FŐ-vezérseget. Hogy pedig ezt az el-tökéllet FŐ-vezérséget, annak módgya szerént, leg-tisztességesebben -tudtára adgyák Alm-vezérnek; azt, se nem a' hírre, se nem a' Követségre bízták ; hanem (öszsze-szedvéti Magokat) magok meutek hozzája, és az (írnoknak bizonyítássá szerént) előtte ezeket mondották (207): Mái naptól fogva tégedet Parancsoló-vezérünknek választunk. A' hováviszön szerencséd, Tégod' követünk,!, Ebben-is maradunk. §. 5. (107) Anonymus C. 5. «