Dugonics András: Szittyiai történetek : Első könyv : A Szittyiai útban történttek / Dugonics András. - Posonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével, és bötüivel, 1806 (L.sz. Cs.Gy.832)

<>

oe SZÍTT YIAI TÖRTÉNETEK. Hallyuk a'Görög leleményesek felől : hogy a' Scitáknak Néptelenségjöket ócsállyák. ök lássák. Mü inkább szerettyük az emberi iniiveléstül meddő, de ártatlan téreket; mint a* feslett városokat, vagy a' Sükeretlen szántóföldeket. Tégod' szoröncsésnek mondanak. Légybár az; de markodba szorícsd azt a'Szöröncsét. Mert simának mondgyák ; olyannak-is őtet: mely (hael-szökni kéván) el-szökik. Ha mög-zabolázod ; könnyebben járhatod. A' Sciták fejet-is annak néki, lábat-is. Fejét néha meg-foghattya az ember; de lábát soha se. Rövideden : ha Isten vagy ; adakozz, és ®e ragadgy. Ha embor vagy ; errúl meg-nefeletközz. Bolondság ei-felejteni azt, mely az embört el-felejteti arrúl, a' mi néki lenni kölletik. Barátidnak csak azokat tarthatod, kikkel újat nem vontál. A* szíves barátság csak éppen a' hasonlók között tartós. Hasonlóknak penig csak azokat tarthattyuk , kikkel mögnem birkózunk. Ne véld: hogy baratid lögyenek, kiket ir.eg-hóditottál. Ûr-és-szolga között semmi barátság : mert a' hadnak ige a' békességben-is fen-tartatik.