Dugonics András: Szittyiai történetek : Első könyv : A Szittyiai útban történttek / Dugonics András. - Posonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével, és bötüivel, 1806 (L.sz. Cs.Gy.832)
I. KÖNYV. II I . SZAKASZ. - 16t iitán Attilának, fiai-ftlŐl-való intézetei, füstbe mentenek, A' Gyásznak îe-tetelç titán, követeket küldött Dengizics Leóhoz , az akkori Görög Császárhoz (ezt Rácleónak nevezték) és v«gygyet ércvén Öcscsével Csaba uracscsal) arra kérte őtet: hrgy (minden előbbi viszszá-vonásokrúl meg-feleckezven) örökös békességet kössenek. D« Leó oly bárdolatlan Rác vala (Leó Tbracicus) : hogy a' Követeket meg-se-hallgacta ; hanem egész gtfrög-országbúi ki-parae* esolta. Erre a' méltatíanságra íagyon fel-pattant a* Tüzes Dengizics. Ki-is (noha Őtet Csaba-uracs jó tanácsosával le-csillapítani kévánta) sen* kivel semmit se gondolt, lç-se-csillapodott ; hanem (öcscsének híre nélkül, az-után akarattya ellen-is; hadat üzent Leónak. Seregét a* Dunának vitte : hogy elsŐben-is ( Trácián kÖrosztül) Konstacinápolra üssön. Ehérkezéssét hallván Anagast (ki Tráeianah széleit Bulgáriahan, a' Duna marttyáu, Őrzötte) emberei közül egy-nehányat hozzá igazított. Ezek Bulgáriábúl által-menvén a' Dunán ; meg-kérdezték Dengizicsot: erővel akarna-é a' vizén áital-úsztatni ? vagy valamit d Górögöktul barátságosan kérni. DENGIZICS (Leónak tromfját viszszá-akarván-adni) a' követeknek semmtt se felelt:
