Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II, SZAKASZ. I

II. RÉSZE. 89 VIDA:,! Mi dón eZekïolbefzélgettem a* Fejedelemmel, íme bé-rohatia hozzánk Julius íe nein hívattatva, fe magát bé-nem-jelentve. Téíxire efett á'l Fejedelem el&çt. És, miirekutánna, el-olzólván gyötrelmei, -fzóra fakadhatott: el-kezdé nagy ékességgel, nagy hathatós okokkal Macskád, Mihálynak ügyét talprar állítani. Sírva nyitogatta - ki azon ártatlannak Szenvedése' raéltatlanságát. Eget, >és Földet bizottságul hozta emberséges maga vifeiete mellett.—En ezeket meg-illetődve hallván, tüibéut elhitethettem magammal, hogy Julius azért ment légyen elsőben Gyárfás - Úrhoz . hogy, annak ajánlása-által, az Udvarba férhetvén, Macskái! Mihálynak dolgát' hathatófsabban folytathafsa az Uralkodó elotU SCHELM h JER: De mi fzövetsége lehet Júliusnak ama' fz ere ne s étlen Macskáíi Mihálynak fzereneséjdeiiebb Házával? VIDA: Azt én nem tudom. Az Úr jobban tudhattya , mivel a' Macskád Házat közelebbről is méri. — Kérdezte ugyan Juliiistúi a' Fejedelein : ha Ó Macskái! Mihálynak fia lenneé ? Ö magát fiának lenni tagadta ; hanem olly jó barát tyának, kinek máfsát, e' világ' hátán, nem találhatni. — Titkos Úr! — Soha Macskád Mihálynak ? magzattya fzorgalmatofsabbau nem dolgozhatott vólna édes Attyának ki-fza. badításában, mint Julius dolgozott azon jó bald- rác-