Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)
II, SZAKAçZ. I. RÉSZ. 31 csak el-nem-fogattatott, a'-mint látom, a' Parafátoktól; hanem még az Udvarba-is bé-vétetetc Titkofi hivatalra — De vkllyon mi czéllya Katona-öltözetének ? —Soha nem láttam ezen ruhájában— Meg-lesem'í mit akar, mire. igyekfzik ál-orczájával. HáU? Ha őtet az Egcrk-is Pártfogások alá vették, midőn ezen Udvarunkba küldöttek? Mit-is tehetek immár ellene, mivel olly hatalmasnak, a'-micsodás Vernika, Birtoka alá vevődött ? — Mit ? Hát *? ha Juliánénak: ezen cselekedete nékem nyakamat töri?" Mnft tapafztalom leg-elől ; melly súlyos dolog légyen egy Gaz-embernek gyalázatos Személlyét viselni. Mért-is vagyok rofz, ha, kiffebb fáradsággal, jó-is lehetnék ? Mi hafznom eddig - tartó Ravafzságimból ? A' lélek-isméret ( ama' nyughatatlan Kis-bíró, ama' körmös kánya) fzünetlen furdal. Gyanúban tököm egéfz életemet. Árnyékomtól-is félek. — —- Ártatlan Juliána! — Melly közel valál immár a' veremhez ! — És vallyon mi vétkedért? Mert te egy néma Szeretőnek fzavait nem értetted. — Ha en •— előtted — nyilvánságoffan ki-adcamvólna hozzád való hajlandóságomat; talán megkönyörülhettél volna rajtam? és vifzáltt fzivefségedet meg - nyerhettem volna, — Ha ez így vagyon, már én akkor leg-oÜobább , leg-gazabb vagyok fzéles e' világon. — — De, mi kevélly - is vóltam ? midőn olly drága Kis-aíZF 5 feonynak