Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

74 AZ ARANY PERECZEK,.

1 VERNIKA : Mit fogok erre felelni '? — Mind engemet, mind Gyárfás - bátyámat megfogod dicsérni : hogy jól tudunk az Ifiakban válafztani. AKÓS: Ezt ugyan el-nem találád, édes Vernikám. Én néked, minden fzínlés nélkül, meg- vallom: Ezen Ifiú nékem éppen nem tettfzik. Eme' fzavakat hallván Vernika, igen nagyon meg-hökkent. Elsőben Gyárfás - bátcyának fzeineibe nézett álmélkodva. De Gyárfás fe nézhette külömben Vernikát, hanem el-bámulva. Így fzollott ofztán Akóshoz VERNIKA : Iítenem! mit mondottál Bátya! Ván - é jó dolgod ? Mond • vifzfza fzavadat. AKÓS : Én ugyan vifzfza - nem - mondom többé; hanem, ha kévánod, még egyfzer azt mondom. VERNIKA: De én éppen nem csudállom elöbbeni ítéletedet. Néked, a'- mint látom, fenki fe tettfzhetik, ha csak azt Schelmajer' , vagy mi Patvarnak nem nevezik. AKÓS : Ha békével akarfz élni, hagygy békét az enyimeknek. VERNIKA : Jól vagyon, édes Bátyám. Mind az-által: engedd - meg nékünk leányok, nak : hogy a' Férj - fiakról ítéletet tehefsünk. Eií meg-engedein : hogy a' leányokat vedd fzom» re. Eiég az: Julius Vgiaikáuuk tettfzik. AiíŐS;