Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ. IX. RÉSZ.A lem-mi fe juthatott. De, hogy Juíiánát, moftam állapottyában, több fzavakra fakafzfza, azc éppen nem akarta. Ákosnak előbbeni'helyteleli fzavait fe dicsérhette magában. Ugyan-azért: néki ezeket mondotta VERNIKA: Éppen bizony- Fejedelemségedre bízták. Miket nem fogfz még reá? FIiv moft félni láttzatik-is tolled (mert ki ne félne attól, kinek hatalmában vagyon? ), de ha velem társalkodik, bizonyofsan meg-bátorodik. Csak ugyan, valami dolgíu lappangaui gondolt Akós ama' Juliánába. Isméit tetötíil fogva talpig meg-fzemlélte egéfzlen. Báttyoknak ezen különös maga vifelését külömb - féle - képpeumagyarázták mind Gyárfás, miud pediglen Vernika. így fzóllította meg Juliánát AKÓS: Hát? min gondolkozol Julius? akarfz-é velünk jönni. JULIÁNA: Ha Fejedelemséged úgy parancsollya : igen - is el - megyek. VERNIKA: De mi okra nézve-fzaporíttyuk a' fzavakat? — Engedelmeskedgy Remete-újjoncz. Meny-bé a' barlangba : és nézdmeg mindenedet. Ott ne felejtsd pedig daru tollas Süveged' ( 10 ) JULI( IO ) Az ékes Süvegeknek hordozásában mi gyönyörűségek volt a* Régi Magyaroknak, tip adgyu Altor* J«i Báró Apor Peter ezen fzav. ival: Láffuk: a' Férj„ fiak,