Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

í. SZAKASZ, vur. RÉSZ. 65 czöm. Vígabb lefzek, ha jó fzerencsédet láthatom. VERNIKAí: De Te, édës Joliuskám, nr. no Atyát emlegettfz? — Az ha fzegény , én ötet gazdaggá tehetem. —. Ha pedig nagy Nemo, meg - köfzöni nékem: hogy fiát e' magánofságban meg-poshadni nem hagytam \ hanem a' nagy világba vezettem, GYÁRFÁS: É11 lefzek édes Atyád helyett, kedves Júliusom. Meg r foglak gyakran látogatni. Te-is hozzám, ha kedved úgy tartya, ki-ba]laghattfz. gyakorta, ügy - é, édes Verni kam, ez könnyen meg-történhetik ? VERjNTKA:, Igen-is, .édes kedves Bátyám, ügy fines 111 efzfze a város. Fél óra alatt igen könnyen ki-sétálhatunk. . GYÁRFÁS: Úgy-é? meg - cselekfzed ezp érettem, kedves Júliusom? VERNÍKA :, De mi fz'úkségünk az erővel öfzve-kapargatott okokra. Egy Remete-újjoneznak leg-elso kötelefsége a' valóságos Éngedelmefség. Nem hifzem : hogy ezen íziikséges Erkölcsöt tulajdonoddá ne kéyánnyad tenni. Tehát : parancsolom néked , úgy - mint jö. vendŐ - beli Meftered: IJozd-el holmidét, és engem' kövess, ' , , A . JUL IÁ NA : Igen-is. Engedelmeskedem* KILEN*