Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

%(> AZ ARAN Y P

KRECZEK.

r talpra állította. A'-még ineg-gyógyult, fzinte minden-nap' meg- látogatta, és nála több órákat töltött vigaíztalásában. Máfoknak más vefzedelmekben - is, igen könyörületes fzívü , és hathatós íégítséget nyújtó. Ezen dfága Fejedelem - kis - afzfzony , a' Rókától fzinte meg-pifzkoltatván ; minek-titánná a' vefzedelmet éppen ei-kerülte, minden más foglalatofságotv abban - hagyott. • Igyenefsen Gyárfásnak Barlangjához vette kellemetes úttyát* kihez különös fzeretettel vifeltetett. De Gyárfás fe engedett femmit atyafiságos fzeretetének. Mindenben a' gondolatok' meg - egygyezése fzülte bentiek, és mind-eddig nagyra-is nevelte a' vifzáltt hajlandóságot. Gyárfásnak barlang iához érvén , őtet iiiy kurtán fzóllítá meg VERNIKA: Jó napot, édes kedves Bátyám. Azt ugyan, tudom, nem reménletted: hogy ma meg - látogattalak. GYÁRFÁS .- Hozott Iften, fzerelmes édes Húgom. Annál inkább örvendek, mennél kevesebb reménségem vala mái látáfodhoz. VERNIKA : Jaj ! csak aiig vehetek lélekzetet. Nyakra-főre fzaladtam. De bezzeg mégis-ijedtem áin. GYÁRFÁS : Mi bajod, édes Vemikám Mondott ugyan Akós valamit fzerencsétlenséged felöl. De, ízokása fzerént, olly hamar el-