Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)
9 8 AZ ARANY PERECZEK. «j idő múlva, mintha Júíiussának bíztosb, és alkalmatosb helyet talált vóhia, ábrázattyának vonásait meg - változtatta. Szomorú fzíne víg tekintetre f rdúlt. Sött arra vetemede: hogy, fzokása ellen , kezeivel tapsola. Végtére ezeket mondá a' könyörületes fzívű GYÁRFÁS: Most jutott immár efzembe : mi - tévő legyek veled, édes Juiiusoih. — Békefségefsebben élhettfz a' fejedelmi Udvarban. Akós öcsém mellett nayobbra mehettfz. Nálam femmic fe reméllhettfz. — Edes Fiam ! megvetettem fzerencséd' -fenekét. Öcsémnek Udvarába megyek — Fejedelmi Gond-vifelésébe ajánlak — Meg-bóldogítottalak. Eme fzavakat el -fe - végezhette egéfzlen, íme az erdőnek minden fzéleirol kürtök' hangjai , Trombiták' harsógáSai halíattafiak. Vadáízatot indított a' Kolosvári Udvar. Igen ohajtotta Gyárfás Öcscsének jelen - léttét. Tudta fzokását : hogy Barlangjába bé-tekint, ha nem többre-is; leg-alább egy pár fzóru. Ez pedig óhajtott alkalmatofság lenne, mellyel Juliufsát, a' Fejedelemnek ízárnya alá, annak Udvarába, bé • iktathatná. Csak alig várhatta tehát : hogy Akós-öcscsének jelen - lettéről bizonyolsá lehefsen. MÁ-