Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II. RÉSZ. 3

8 T géfzlen el - nvomattatött. így tehát Macskást Mihály nrat Iftenem előtt ártatlannak; magamat; pedig Ftíjedfelemségtek elő'ct éppen Iftentelennek lenni mondhatom. SÁRA ; siránkozva : Oh ! Szerencsétlen Férjem! Te eddig ama' gyáfzos Tötnlöczödben Hitesed, és kedves Magzataid távúi - lettekben mennyit sénlettél ! JULIANA: Oh! Szerencsés Atyám! kinek tündöklő ártatlanságát nap-fényre hozta a' Magyarok' Iftene ! BÁLINT: Oh! Ifteni Gond - viselésnek bizonyos vóltta! inelly edes Atyámat a' gyalázatos haláltól, talán mí iparkodásunkra nézve, ineg-kévántad-menteni ! GYÁRFÁS : Mond - meg Iftentelen : mit véthetett ellened Macskási Mihály, hogy Őtet olly kegyetlenül, sőtt olly embertelenül megtámadhattad ? SCHELMAJER: Olly gondolattal valék : hogy, ha egvfzer Juliána-kis-afzfzonynak édes Attyát a' Szerencsétlenségnek verme felé keríthetném , bele-is buktathatnám, és az-után valami móddal fzerencséfsen ki-fzabadíthatnám ; Jó-tettem' bizonyos Jutalmáéi annak gyönyörűséges Leányát hamarébb magamévá tehetném. Minden ki-gondolható módokkal, minden mefterséges fortélyokkal magaménak kévántam tenni ama' Drága-látos Kis-afzfzonyt. E e 3 JU-