Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

%(> AZ ARAN Y P

KR

ECZEK.

r fe eí-nem-felejtett, fernem sajnállott fel-ékesítcsében. Huízár-Tifzt Ruhának formájára vala ízabva ruhája. De mind Gyöngy - házas-nyelű kardgyán, mind arannyal ki-varrott ékes Tarsolyán űgy-annyíra ragyogónak a' K'úl - orfzági drága kövek,- hogy Gyárfás azon Ifmnak nagy házból való fzületéséről éppen nem kételkedne. Ki-tettfzett pedig, ékes ábrázattyánsk fzomorú vonásaiból, olly borzafztó gondolat, ineily vagy valami utolsó módra, vagy talán Kétségbeesésre iparkodik. Semmi öröm-jelek nem láttfzattanak el - efett arczűlattyáii. Gyárfáshoz érvén eme' Jövevény, meghajtotta, magát előtte, és sorsát atyai kegyefségébe ajánlotta. Nevéről kérdeztetvén, csak azt felelte r hogy JULIUSNAK hivják. De Izuletésének Némefségérőí fággattatván, arról femmit fem akara hallani, fe pediglen fzóllani ; hanem, hírtelen le-térdelvén előtte, nagy buzgósággal azon reméiikedett: hogy őtet magához fogadni, és, mint Remete - tanítványt, e' magános helyen meg-tartani méltóztatna. Hozzá tette, reménkedései után, azt-is: hogy meg-fogna feletkezni Nemefségéről, Gyárfásliak, ama' Fejedelemségre méltó nagy Urnák, példájára tekintvén. A' Hufzár ruhát, a' ki-varrott tarsolyt és kardot örömeH fel-fogná váltani a' Remete-gúnyával. E' világon íéinmi gyönyörűséget nem látván , nem is reméllvéri , itt Gyár-