Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

414 AZ ARANY FEREC'ZEK. AKÓS: Jói mondád, édes Náthánom. — De , mit gondoifz ? Mit érdemel ama' gaz ember, ki ezeket olly kevésre bocsíilte? NATHAN: Ez bizonnyára nagy csalás. Kegyelmes Fejedelem, a'nagy vétek nagy bűn» tétéit érdemel. AKÓS : Még - is. Mit gondolfz ? Reád hagyom az ítéletet. A'-mint te fzabod tányérját, úgv vifeli Salavárgyiát. NÁTHÁN : Hogy a' csalfaságtól annál inkább ójja magát m á síz or - is , vágattaffon rajta Fejedelemséged ötven páczát. AKÓS ; De ezt el - is nyered, Gaz - ember. Hallod-é Strázsa - inciter , Rimai ! RIMAI: Követem Fejedelemségedet, én csak Köz * katona vagyok, « AKÓS: Még egyfzer mondom: Hallod- é Strázsa-meíter Rimai! RIMAI, le -térdelve :• Haligailon -.meg Fejedelemséged ! Csak egy kéréfem vagyon. AKÓS : Nofzfza hallyuk : mi sül - ki be- lőlle. De rövideden. RIMAI; Ne emellyen-fel Fejedelemséged egyszeriben a'Strázsa-meíterségre , mivel még Káplár fe vóltam foha. AKÓS: Talán azt gondolod : hogy Strázsa - melter-hivatalodnak meg - nem - felelhettfz ; ha csak. a* Káplárságon által - nem-méíz? . RT-