Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II. RÉSZ. 3

8 T nikám , édes Apalinom ! El-ne- hagygyanak ; hanem velem egygyütt jöjjenek ezen rettenetes ítélő - fzék eleibe. Gyámolíttsák erőtlen? ségemet. Ezek-után Juliána maga karjait Vernikának, és Apaiinnak karjaiba öltvén, mind-a' hárman meg-állottak. Kálmán-herczeg előtt. így folytatta fzavait JULIANA: Itt vagyok tehát tettenetes Bíró-uram. De kérem Herczegségedet : ne bánnyoii velem , fzegény bíinös lélekkel, keményen. Mind-az'-által: méltóztafson egy kevés várakozáfsal lenni, ínég lábaimat úgy lielyheztetem, hogy eme' síkos jegen el - ne - csufzamodgyam. KÁLMÁN: Itt áilafzfz tehát előttem Szerencsétlen Teremtés, ki ez-előtt fzinte le-omlottál. Nem féifz tehát immár femmi efettol? JULIÁNA, el-mosolyodva : Én ugyan immár femmi efettol fem félek. KÁLMÁN, fejét csóválva : De mi oka lehet ezen bátorságodnak ? JULIÁNA, vígan.: Nem láttya talán Herczegséged , hogy két jó Barátnéimnak karokba kapafzkodtatn. Ezek engem' le - omlani nem hannak. KÁLMÁN: Hát? Ha fenki fe tartana? hanem csupán magad állanál eme' Bírád előtt? C c 4 JU-