Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II

. RÉSZ. 3

8 T mellyet Kálmán- kerezeg , az arany Pereczek felől, Kolosvárra küld vala. Meg-valotta a* Parafzt: miket ígért néki a' Titkos, ha azon levelet Szeremből jöttnek lenni mondaná. Ö ezt tüílént'meg-jelentette legyen Cserei úrnak, ki-is ekkor fzerencsére a' Pálra ízt ra találváu. Kolósvárotc, Schelmajer' gonofzságinak ki-nyila tkoz tatás ára őtet leg - aihalmatoflabbnak lenni ítélte , 's - ugyan azért a' Fejedelemhez - is vitte. Ezeket, és ezeknek okait, tüílént általértvén a' Fejedelem, el-fogatta alattomban a

7 Titkolt , es, a' többivel egygyütt, kikre valami gyanú eshetett, az Udvarba hozatca őrizet alatt. Igen helyeilén efett pedig a' dolog, hogy ama* Schelmajer el - fogattatott. Mert ezen tökélletleu ember, Kálmán • berezegnek el-érkezésével, kétségbe esvén; hamar fel - fz-edegette hoimiét, azt Búgyoráha dömocskölvén, másad' napra eiakara - ízökni. Kálmán - herczeg, a- Gyalui Paraíztnak bizonság - tételét hallván, moft tekintett éleffen a dologba. A' Titkos' fel-tételének ki-nyilatkoz* tatásával arra vitte Akótt : hogy Juliána'' dolgának helytelen meg - visgálását fzörnyŰ-képpen meg-bánná. Annyira ment töredelmefsége, hogy Juliána előtt hibáit meg - vallani, és tolle bocsánatot kérni kévánna. De le-verte ezen gondolattyáróU Kálmán. Tudni - illik; a' hibának B b 2 más