Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)
%(> AZ ARAN Y P KRECZEK. r lattyátok, Tíkteket - is, úgy-mint Orr-gazdákat, a' fára függefzteiiek az igaz Bírák. Minek - utánna ezeket el-mondotta a' Titkos, Dongó és Káka firva - fakadtanak. Az ég felé vetvén esóző fzemerket, nem nézhettenek többé vifzfza ama' gyalázatos Titkosra; hanem, ki-magyarázhatatlan nagy keferíisegekkel, Papfalva felé meg-indúlranak. Meg-utálták a'Váróit, inellyben annyi törvénytelen dolgokat tapafztaltanak. Inkább kedvelleni kezdették Falujokat, mint a' nyilván-való egyugyuségnek, és ártatlanságnak bizonyos Lak - helyét. Egéfz úton abban törték fejeket : ha vallyon engedelméskedgyenek-é a' Titkos' parancsolattyának. Mind az engedehnefséget vétkesnek, mind az engedetlenséget károsnak lenni állították. Semmi józan tanácsot nem adhattanak magoknak. Ugyan csak e' vólt az oka: hogy, hazaérvén, leg-is-leg-elsőben Pap-urokhoz vették úttyokat. Ez előtt, elejétől - fogva egéfz végig , bizodalmaffan el - befzélleték a' Kolosvári dolgokat. Sajnállotta ugyan Jnliánának nyilván-való nagy vefzedelmét ama' fzánakodó közönséges Atya; de a' Parafztok femmit ki-nem - facsarhattak belolle: mi-tévok legyenek, a' Fejedelmi Parancsolatra nézve. Jól iíinérte a' Pap - úr Akós-fejedelemnek hírtelen indúlatait. De ama' Scheimajer Titkosnak erkölcstelenségei fem voF N tanak
