Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

%(> AZ ARAN Y P

KRECZEK.

r SCHELMAJER : No már mire tárgyalfz eme' kódorgó hafzontalan fzavakkal? DOJNGÓ : De meg-ne-fedgye Kelmed azon említett fzokásunkat. Van ám ínég más fzokásunk-is a Faluban. — Midőn nú menedékessen megyünk a' hogy • oldalon , meg- köttyük a' kereket. Olly utat-is válafztunk, mellyen bátran mehetünk. Ugyan - azért : fel • fe - dőlünk annyifzor, mint a' nagy Urak, kik , högyönvolgyön, Simán - daraboson , úton - út - felen, egy-aránt nyargalnak. Meg-bocsáfson hát kelmed: ha itt-is az igaz utat kerefsiik. SCHELMAJER: Gerjefzted bannem a' lángot , midőn illy tébolgó hafzontalan fzavakat emlegettfz. Eredgy tehát az igaz uton. Mondki - rövideden t mit akarfz ? DONGÓ Ujgen * is : Tekintetes Uram. De meg - ne - neköztellyen Kelmed: ha most-is fzokásunktúl el-nem-állhatunk. Tefsék megmondani nékünk : mi van erre a' Papirosra írva. SCHELMAJER : Tehát fzázfzor nyúzzakmeg egy bakot előttetek ? — Már meg - mondottam egyfzer: mit írandók belé. — Kévánhattyátok - é még egyfzer hallani Tök-filkók'?— Mond-é Papotok kétfzer egy befzédet ? DONGÓ : Igen - is, Tekintetes Uram. Ha egyfzeriben meg - nem • érthettyük mély befzédgyeit; igen fzépen kérjük: hogy máfzfzor-is oktafson. O pedig eztet jó fzivvel meg-eseíek-