Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ. VII. RÉSZ. 21 még a' Zenebona el-múlik, egy Barlangba búvok. Más tanácsot nem látok. KÁKA : Maradgy csak itten egy kevés ideig. Talán valami juthat efziinkbe. — Ne efs kétségbe olly hamar — Legyen jó kedved — Iftennek-is nagy gondgya az ártatlanságra — Ő mag - gátolhattya , meg - is - gátollya a' Titkosnak patakzatait — — Az-után : ha mi innett el - takarodnánk (haliád miket mondott a' Titkos?) el-fogatna bennünket, mint a' Tolvajok' Párt - fogóit. Már akkor csak maga a' jó Ilten kegyelmezhetne életünknek. DONGÓ: Oh, édes Szomfzéd ! foha nem láttam meg - jobbúltt gonofzt. —- Nékem úgy tettfzik : mint-ha nem ifmérnéd, tetőtől-talpig, ama' gonofz párát. Vóitál vólna annyit vele, mint én, miolta Biró- vifelo ember vagyok ; más gondolattal lennél felőlle. — Érczczé vált annak fzíve — KŐ - keménnyé nyaka. —• Másként: hogy támadhatna egyfzerre két ártatlan ellen. — Gyere, Szoralzéd. Szaladgyunk. KÁKA : De ki - tettfzik : hogy Te fe ifméred az Iltent Iíten-igazában : mivel annak Gondvifeléséről, mellyé) az ártatlanságot gyámolíttya , olly helytelenül gyanakfzol. DONGÓ: El - nem - találád Szomfzéd. Bízok ám én Teremtő lílenemben. Mert mí nékünk , fzegény Parafztoknak , mit hattak egyebet hátra a' nagy Urak ama' jó Mennél ? — Ha