Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ. V II. RÉSZ. 19 Ne kéyánnyon kelmed tőiíimk lehetetlen dol­gokat. SCHELMAJER : Ne hintsétek többé fzá­tokat. Ennek meg-kell-lenni. És, ha, vagy addig, még viízfza-jövök, itt nem maradtok; vagy az-után-is nem engedelmeskedtek: el­fogatlak benneteket * is , úgy-mint a' nyilván­való Tolvajoknak bizonyos Párt-fogóit. MÁS.&BIK RÉSZ. A' PARASZTOKNAK OKOSKODÁSOK. A ma' efzavait el-végezvén Schelmajer , el­hagyta a' Parafztokat, és a' Fejedelemnek udvarába bé-méue. Dongó és Káka magok ma­radván a' Piacz.on, fokáig feinmit fe fzóllhatta­nak. Körűi-nézték magokat, de fenkit fe lát­tának , kitol jó tanácsot kérhetnének. Több­ízeri foháfzkodála után, így ízóliamlott - meg DONGJ : ímhol! itt állok, valamint ama' fzédelgő , kit az Iften' nyila véletlenül meg­csapott. — Oh Káka - fzomfzéi ! moft ková­csolnak bezzeg menydörgő nyilakat Juliánánk­nak ártatlansága ellen,! — Iílenem! így bánfz-é te-

Next

/
Thumbnails
Contents