Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II. SZAKASZ. XII, RÉSZ. 149 Ezeket el-végezvén Bálint, úgy tettfzett mint - ha Gyárfáshoz feni kévárnia menni. Mert hírtelen meg - fordítván úttyát, Pap - falva felé láttfiatott iparkodni. TIZEN-RRTTEDIK RESZ. JULIÁNA BÁLINTTAL. áttyának utólsó fzavait hallván, és meg-fordult úttyát éfzre- vévén Juliána, ki-juve az Erdőből. Süvegét, hogy Battyától hamar meg-ne-is mérteden , jól fejébe nyomta. Ugyan ezen okból magát Bálinttól-is el - fordítván , valamit dallott Katona módra. Végtére : eleibe kerülvén, oldalaslag ezt mondá JULIÁNA: Jó napot, jó fzerencsét kévánok az Úrnak Tifzt - uramnak* BÁLINT : Halbnló - képpen kévánok magam - is az Úrnak. JULÁINA : Ezen Erdő igen kellemetes. Nekem nagyon tettfzik. Ha meg - engedi társaságomat , sétálgaffunk benne. Mind - az

1 - által minő Tifzti karban tifztelhetem az Urat'? BÁLINT ; Én Kapitány vagyok a' Fejedelmi fzolgálatbán. JULIÁNA ; Igen jól vagyon. Tehát Bajtárs-uram, Mert én Hufzár-kapitány vagyok a