Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II. SZAKASZ. X

I

I, RÉSZ. 137 gonofz embert, aki Fejedelemségedet illy orczátalanúl meg-csalta. — Állyon elő Schelmajer! Hadd beízéllyek Nemzetsége' fejével.— Hazudgyon ollyaít fzemein előtt, fülem' hallattára; mellyet egy nyomon torkába nem verhetnék. De ha egyfzer nap-fényre terítem hallatlan gofiofzságait ; ki - kérem Fejedelemségedtől? hogy, ha Juliánával Iílenteleníil bánni tapafztakatik, abban fe higygyen a' Szemét - embernek , mellyek édes Atyámnak dolgát illetik. Mert valamint moílanában, Húgomnak Tifztessége mellett, Fejemet hagyom zálogul, úgy leköttöm azt édes Atyámnak ártatlansága mellet-is. AKOS : Macskáfi Mihálynak ártatlanságát egy valami ifiú-is vátig emlegette nálam ezelőtt. Ötet Juliusnak nevezik. Ki-is moílanában máfadik Titkosom. Nem isméri Kapitányúr azon Ifiat ? Avagy talán az Úr tanította reá, hogy, ál-útakon, udvaromba jöjjön, és Macskáíi Kincs - tarcójért dolgozzon ? BALÍNT: Kegyelmes Fejedelem? Én femmi Julius - titkofsát nem ismérem Fejedelemségednek. Adta vólna a' Magyarok Illene: hogy foha Schelmajert-is Kolosvárott ne láttam volna: SŐtt: mivel ama' Juliusnak foha mind-eddig még csak hírét fe hallhattam ; azon ál-utakra reá - nem - taníthattam. Mind - az' - által.; ha találkozott olly egy igaz izívíi Személy, ki, hírein nélkül.. Atyámnak ártatlanságát f

ei. fogtaK azt