Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

134 AÁ ARANY PERECZHK. tifztelik. Úgy véllem : igen Leventás fzíve lehet az Úrnak, mivel az Egéfz Sereg Példája' követesében gyönyörködik. Van-é még Kapitány Úrnak valami Öcscse ? Igen fzeretném : ha ezt-is Katonának tehetném. Mert úgy vélekedem: valamennyi Macskáíi , annyi Vitéz. jBALINT : Nincs femml öcsém, Kegyelmes Fejedelem ! De van egy édes Húgom, kit Juliánénak neveznek. AKÓS : Juliánénak ? — Igaz, igaz — Jut iinmár efzembe. Sokat hallottam felolle , noha magát-nem láttam. Avagy, ha láttam-is, nem emlékezem felo'lle. — Édes Kapitányom', valamit mondok az Úrnak telibe. — Mivel az » -, j . I 1 Üiyolly emberséges ember;-tegye azt Húgával Juíiánával : hogy böcsÚletére vigyázzon. Akósnak ezen ízavaira nagyon még- hökkent a' Kapitány, -Soha édes Húgának leg-kissebb rofz hírét meg a' béres hazugoktól fem hallotta. Hogy inkább ki-vehefse a'Fejedelemnek gondolatait, álmélkodva igy fzólla hozzája BÁLINT? Kegyelmes Fejedelem! Én Kegyelmednek elóbbeni fzavaiból egygyet fem értettemi - AKÓS f Tehát világosabbán fzóliok. Az nékem igen illetlen dolognak tettfzik: hogy Kapitán - úrnak Húga-Juliána Kálmán-herczeget úgy annyira le-kötötte : hogy annak l'zívét minden-felé facsarja. Mivel pedig ök foha öfz-