Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

123 AZ AR AN

T PERECZEK. Juliánának el-távozta után, az Egekre vetette fzeineit igy fzóllván VERNIKA: Ifíenem ! mi végét adod ezen zenebonának! Ugy tetcfzik: mintha inaim - is aiig bírnának. APALIN: Nékem-is bizonnyára egéfz tettem refzket. Szívem-is egy mák - fzemnyire törődött. VERNIKA: Egy mák-fzemnyiret Ugy fzoiott lenni a' Szerelmesekkel. APALIN : az Itten : hogy nem a' Jövendő-mondókkal. Kegyelmes Fejedelem kisafzfzony! hát ha Juliutt örökre el - vefztectük ! VERNIKA: Nem yefztettük-el. Meg-igért£ : hogy vilzfza-j^n, U engemet meg • nemhazuttol. , ..

)

7. APALIN : Oh vagyon az emberi fzívben •alami , melly meg-érzi a* következendoket. HETEDIK RÉSZ, AKÓS YERNIKÁNÁL. .. X ÜUr A

'-még Vernika éà ApalinJüliánával befzélgettenek , mind-addig Akós fzobájábaii tartózkodott. Vólt - is oka mély gondolatokra. Hírül adódott néki; hogy Máfadik Rákóczi ; Györ-