Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

123 AZ AR AN

T PERECZEK. hem evedzhetnek bátorságoffan egy hajóban. Ha az m fzeret ; titállya a' Tanúláft. Az - libán félénk - is. A' földön máfzkál, mint a' giHízta. Nem kapafzkodhatik- fel a' Parnafzfzus' hügyére, holott a' Múzsák laknak. A' ízeteket hitvány, alá-való dolgokban foglalatoskodik. El-fzokik a' mély gondolatoktól. A'fzereimes befzélgetéfek; a' gyakor foháfzkodáfok 3 inkább a' henyéíökhüz-, fem-mint a' munkáfokhoz illenek^ Láttam iftakat, tápafztakam - is : kik, minek - előtte £zefectenek, igen tifztefségefek vób tanak* Meg -mafzlagíttatváin, egéfzien el-lau* kadtanak, végtére el-is- vefztenek. Veiirjka -Juliufsának eme' befzédg'yeit hallván, "csodálkozott nagy efzeíkégén. Moft tapafztalta valóban, de egyfzer's-mind fajnál* f-otta-is: hogy az Oskolákat- járó Iíiak fokkal értelmeffebben fognak mindenekhez, mint a' háZak' falaik kozé bé • zártt leányok, bátor nagy neműek, jó efzuek - is lennének. Mind-az-áltál Juliufsáhak okoskodáfiut igen helyben hagyván, így dicsérte - meg Ótet VERNIKA: Éíly, édes Julmfom. Valóban ki-tettfzik: hogy, mind efzed van; mind gyönyörű erkölcseid nagyra mehettenek. Juliánának előbbeni befzédg'yeit hallván a' furcsa cfzű Apalin , maga-is nagyra böcsíillötte titka emberségét, és egyenes fzívének nem csavargós ki- adtát. Dt magát meg-győzöttnek