Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

96 AZ ARANY PERECZEK. igen feánakodóm, a' fzerencsétlen Afzfzonyon.-—• De még Juliártát -1 jobban- fájná lom.A' Titkosnak eme' fzavait hallván a' Parafztok, igen álhiélkodtanak. Hálákat adtak az Mennek, hogy Schelmajeriwk kemény fzíve meg-lágyulhatott. Nagy örömében iliy fzavakra fakada DONGÓ: Tekintetes Uram ! Ha Keimennék hatalmára bízta fölséges Iílen, hogy Macskái! Mihálynak házát jó rendbe hozza, kérem az Urat nagy. alázatofsággal, cselekedgye azt. Mert ők mindnyájan jót- tehetetlenek magokkal. —• Ha mí ízolgálatnnkkal-is élni kéván az Úr, Tefteítüi-lelkeiVűl oda ajánlyuk magunkat. Nem csak mí pedig; hanem egéfz falunk. Egy fe találkozott közülünk, ki, a' Macskái! Háznak íindmas állapottyát hallván, annak boldogulására fel - ne-ajánlotta volna mind vérét, mind könyvét. Mert más egyebünk nincsen. Azt jól tudgya az Men. SCHELMAJER: De fe vérrel, fe könyvvel nem fegíthetünk rajtok. Vaíiyon mit tegyünk jó emberek? Láttyátok : itt mi a Vámosban öfzve-tettünk immár öt-ezer, öt-fzáz forintokat a' Kincs-tartó' adó£ágának ki-fizetésére. — Nincsen-é pénzetek a' Falu' ládájában ? — En azt fel-venném, és, minden efztendöben , örömeit le - tenném a' jövedelmet. DON-