Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)
Trója veszedelmének első könyve : tudni - illik: A' Várost Oftromló, és Védelmező Vezéreknek Neve, 's hiressebb Tselekedeti
«) iE tieid. l.n.v.289. Dyetis 1.3. deB. T. b) Iiiad. I.16. v. 759. O Iliad. Î.8 .V. 18 J. d ) vEneid. 1 .2. V.278. e) Iliad. I.22. v.34. /) Iliad. 1 .22. V.79. 54 Trója Fefzedelmének Első Kömjvt. No. 116. Hektor vólt az oka EneáíTal, hogy tiz efztendökig köllött Trója alatt heverni a Görögöknek; a) Bizott-ugyan erejében-is, de, fö-képpen minden dolgainak rendes el-intézésével győzedelmeskedett. Okos gondolatinak hatalmas vala a' vége. Közönségeiken HadakMeíterének neveztetett, b) Nagyra bötsüllötte négy Paripáit , mellyek mintha érzették vólna , midőn Urokat vitték, fzóval vezéreltettek inkább , mintfem kantárral. Egyikét Xanthosnak nevezte , a' máfikát Podargosnak , Ethpnnak a' harmadikát, a negyedikét pedig Lamposnak. c) Álmatlansághoz, éhséghez , fzomjúsághoz, hideghez, meleghez, és más e' forma alkalmatlansághoz fzokott teile, tele vólt azon virágzó febeivel, mellyeket a' Városnak kilentz efztendökig tartó ofiroma' idejében Vitézsége után nyert a báílyák körül, d ) Nem tsak hofzfzú életre, hanem halhatatlanságra-is méltó lévén, abba vólt végtére fzerentsés, hogy nem valami kotyon-fitty embernek , hanem Vitéz Achillesnek ereje által múlt- ki e* Világból. No. 117. VégsÖ ki-jovetelekor Hektornak a' Városból mintha meg-érzette vólna a' Város, hogy foha többé vifzfza nem jövend, tsoportolian támadtak reá hiv emberei ; hogy tsak azon nap tartáná-meg magát, 's ki fe menne a' Görögökre. Az Attya Priamus sírva kérte, hogy engedelmeskedgyen fzavának. e) Az Annya Hekuba mivel femmire fe mehetett kérő fzavaival, meg-mezítelenitette emlőit, 's azon tejre kérte, meilyet kisded korában azon emlőkből fzopott, hogy mértékellye mai fzivefségét, /) Felesége Ándromache kisded fiát Aítianaxot mutatta édes Hektoijának, 's öfzve tette a' kisdednek két kezetskéit, 's rettegve, 9 s ölelgetve efedezett, tsak mai nap maradgyon a' Várba; holnapi napra kelvén probállya bár fzerentséjét. De mind ezekre, mintha süket lett
