Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Vfö Trója Fefzedelmênek Máfodik Könyve. De ime örökre ö el-nem alhata, Koporsójából-is tsak ki-kiálthata, így a' ki éltében fel-nem kontzolhata Elte után néked illy' véget adhata. Le-dűlt Trója Vára, gondolám vége léfz, A' fene gyilkofság több károkat fem téfc, De ime' még moít-is az Úri mag tsak véfz, Nem hifzem, hogy abból maradgyon élö réfz. Boldogabb az Uram el-ért halálában, Már bé-keveredvén a Város hamvában ^ Mert nem lát Hlyeket eméíztett Várában, Örökre nyugodván Oltáija tájjában. Tsak magam vagyok már a' ki el - vettettem, 'S ennyi Vefzedelmek' tárgyává tétettem, És a fzerentsének illyen tsiiÇa lettem, Noha mind ezeket meg-nem érdemlettem. Oh édes Leányom régi ékefségem ! Sok búm-kefervimben hajdan reménységem, Nagy lelket mutató kéfz gyönyöriisegem, De már el-húnt napom, és keferüségem. Már én-is tégedet örökre el-hadlak, Midőn majd firalmas koporsoba zárlak, Feledékenységre, hidd-el, még fe adlak, Hanem bús fâvemben holtomig tartalak. De jaj holtomnak-is nem meízíze órája, ^ Tudom lefz Pirhusnak még olly' Tör, s dárdája, Mellynek élefségét érzi lelkem tájjá, Én lefzek ( nints már más ) utolsó prédája. Ezt zokogván Anyám koporsóját nyittya, 'S könyvekkel meg-mofott fzép lányát fzorittya, Hektor mellé tévén kövét rá fordíttya, Ezzel ismét Czívét újra fcomoríttya. Tsak