Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakafz. Nyóltzadik Réfz. i6i Ki-nyújtom holtomat ízomorú völgyére, 'S hív kardommal áfott koporso' helyére, Földet tetejezvén a' sír gyáfz öblére, Zöld pázíitot rakok dombos tetejére. E' fölött halotti verfet-is ejtettem , A' mint hogy lehetett, azt-is tsak úgy tettem, Söt feje fölibe egy követ emeltem Mellyre négy verfeket eképpen metfzettem : Kisded Aftianax à

9 Földnek gyomrában Itt

9 vagyon el-rejtve nem reményit sírjában; A' ki itt

9 meg-for dúl vegye azt magában Nem tudgya mi végre juthat fél-órában. E' vólt a' Király - fi' Pompás koporsója, Tsak egyedül valék holta' firatója, Nem lehete Annya fzeme' bé-fogója, Se enyéfzett élte' könyves zokogója. NYÓLTZADIK RÉSZ. Aflianaxnak el-temetéfe után, miként [íratta Eneás Feleségét a

9 Temetőben. Midőn a Temetéft e' móddal ejtettem, 'S minden dolgaimnak már módot vetettem, Fáradt tagjaimat kö-darabra tettem, 'S vefztett Kreusámat illy' bús fzómra vettem : Oh egekben lakó fölséges Iftenek! Hogy fem ennyi kénok óránként öllyenek Jobb a' három Párkák moft itt* teremjenek, 'S éltem' bordájából tüftént ki-meíTenek. Y Mert