Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)
Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása
Harmadik Szakafz. Harmadik Réfz. 147 De én, ki ez előtt fenkitöl fem féltem, Ha bár az ellenség tsoportyát fzemléltem, Ki vitézlő fzivel mind eddigien éltem, Hogy úgy el-ijedgyek, azt foha nem véltem. Mert ha tsak a' fzél-is lafsú fúvalláft tött, Avagy a' levegőn egy kis tsattanás lőtt, Moft fe tudom okát, de fzívem oda 1 ott, Dobogáfa után helyre-is alig jött. Kapunk felé tartom kis-közös útamat, Féltvén a' terhemmel egyfzer 's mind magamat, Magam mellé fogott kedves magzatomat 'S fö-képp' velem egybe lelkezett Páromat. Olly' hifzembe valék ( az úgy lett vólna bár ) Hogy a' Vefzedelmet el-kerültem immár, De tsak jól mondgyák azt : melly fzalonnát a' kár Egyfzer elö véfzi, azután - is rá jár. Mert a' nyavalyának bokros az örvénnyé , Ha egy fel-fzabadit vefzt más tekervénnye Zfombékos úttyának ritka olly' ösvénnyé, Hogy egy nyomon járjon az ember reménnye. Tsak alig hagyánk-el a' Város' báftyáját, Hallyuk a' Görögök' egybe kevert zaját, Láb - nyom tipogáfíal tsattanó lándsáját ; Bezzeg meg-is járja a' félfz lelkünk' tájját. Hátra tekint Atyám, 's rémít e' fzavával : Szaladgy , Fiam, fzaladgy , itt' van dárdájával A' tsoport ellenség, látom pántzéllyával Melly ragyogványt tüntet villám forgójával. E' befzédem miátt efzem el-vefztettein, Még moft fem tudom jól azt hová tehettem, Elég az: mind addig nyak-főre ügettem, Méglen fzent Ceresnek halmához érhettem. U 2 De
