Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

114 Trója Vefzede

îm

ênek Mcífodik Könyve. HARMADIK RÉSZ. Miként fzáladott Eneáshoz egy fzolgája, a' ki Deifobus haldiát el-befzéllí jfulus fia fején tsuddt látván rd vivődik Anchifes, hogy-ki~ fzalctdgyon a Farosból. Amidőn Hitvefem a képpen zokoga, íme nagy febefíen fút felém egy fzolga. Deifobuséknál vólt nem tom mi dolga, Még eft ve hozzá ment, nála-is hortyoga. Jaj, Uraim, ugy mond, talpig oda lefzünk, Oda Deifobus, mi-is úgy el-vefziink, Jfa, még kis időnk van, rendeléft nem tefziink, És Menelaustól moft mentek nem lefziink. Szerte-fzéllel járja a Város uttyait, Vadáfzfza ferényen Priamus fiait, Feni mi reánk-is rettentő fogait, Két fülem hallotta pediglen fzavait. Tudod, Deifobus hivata magához Ilona HitveíTe hogy iilt vatsorához, Fa-lóról befzéltiink, de nem fért fogához Hogy a' nép hozzá nyúlt, s húzta a' Várához. Mondá : hogy bé-jötte oltalmára nem léfz, Görög tsalardságból mert ott' fekfzik nagy réfz , Ha ki-ürül öble mind egyikünk el-véfz Várba, Várofsunkba örökös nagy kárt téfz. Kért azért engemet hogy ébren alugyak, 'S ha lármát hallandók fel-ferkenni tudgyak, Szapora kelésre hamar jelt-is adgyak 'S az élet-mentésben gyorfan forgolódgyak. O maga