Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)
Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása
114 Trója Vefzede îm ênek Mcífodik Könyve. ÖTÖDIK RÉSZ. Miként fogatott-meg Hekuha Pir hústól, 9 s à ' tómlötzben tétetvén menő jaj fzókat mondott. Midőn már Priamus el-öfzult fejének, Illy vége lett vólna terjedt életének, A' Görögök ugyan ki-vált öriilének, Mert a kén, s haláltól immár nem félének; De jaj Hekubának ujjúinak bajai, Szaggattyák a' fület keferves jajjai, Söt mint öfz hajának fel-áltak fzálai, Szöktek ijettekben fzöke bogarai. E* vefzély inalá régi boldogságát, 'S a' moftoha forfot nem képző nagyságát, Minapi fzárnyának fugár hofzfzúságát így fzedte-ki Pirhus okozván fogságát. Bé - veti végtére vas kalitzkájában , Azon öfz Gerlitzét háza egy tájjában, De jaj femmi öröm nintsen bús Czavában, Hanem e' nótája bánatos torkában: A' ki a forgandó fzerentsétöl nem fél, 'S annak tündérsége felöl femmit fem vél, Hanem vitorlyáján az egek felé kél, Trójába, 's én bennem tudom más példát léi. Az egekben lakó Iíleni fzemélyek Meg-hagyák éltemet, de hogy inkább félyek, 'S egyfzer 's mind fokaknak példájára éllyek, Melly fik, s hajló jegen járnak a' kevélyek. íme'
