Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

i8 Trója Vefzedelmênek Máfodik Könyve. Szíve fzerént ki-ki öl, fog, nyakaz, iiz vág, A' le-húlt Görögök' febes torkára hág, Sokbor a' fegyverünk oldal - bordát - is rág, 'S meg-ördög tördelvén lelkéig-is be-hág. Kurjant az ellenség maid okád tüzeket, Biztattya vert hadgyát az el-fzéllyedteket, Szem-közteti ismét a' Vitézebbeket, Hátunkra rendeli a' félénkebbeket. De vágjuk a' Pogányt mind elöl mind hátul, Hizik atzlott kardunk fok Görög pofátúl, Már járni fem lehet hólt tettek' halmától, Tettekből ki-folyó vérek' patakjától. Nyitogattyuk még-is házát velejének, Törvén kaponyáját fifakolt fejének, Apróra rágdoííuk erejét fzívének, Örökre hóntattyuk héjját két bemének. Kardunkat végtére Nyakkal nem győzhetik, A' ki-bugyorgó vért sürün hintegetik, Néha gégéjekben vifzfza erőltetik, Futó-párájokat de el-nem érhetik. TIZEDIK RÉSZ. Menő károkra vált á' Kubák meg-tseréléfe V Kaffa?iárának vifzfza vétek után miket kölletett fzenvedniek à

9 GörögöktüL De jaj a' reménység meg-tsalt utóllyára ! Mert a' Trójaiak nézvén a' ruhára, A' hólt Görögökkel meg-tserélt gúnyára, Vélék hogy ellenség újjúlt a tsatára. Ezzel