Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Első Szakcifz. Nyôltzadik Réfz. 115 Szemünk előtt vala vagy llabság, vagy halál, Mintfem hogy Rab legyek, fzebb ha kard meg-talál, E' fzív el-fzánáfa Vitézekké tsinál, Sujtya agyba főbe a ki kire tanál. Sokan véletlenül elünkbe fzorűlnak, Mi mind tsak utánnok a' merre fordulnak, Vágunk, ölünk, fogunk, kik között jajdulnak, Húl minden remények, mert mindenütt húlnak. Öfzve egyelült fuit kard' villogásával, Közötte a' mérges dárdák' dongásával, Mint menny-köves idö tüzes fúvásával, Benne fetrengöknek van gond adásával. Szolgál a' fzerentse , öllyük mint barmokat, Döglött Görögökből rakunk telt - halmokat, Arra kénfzerittyük hogy ismét Lovokat Kerefsék, 's meg-láfsák el-hagyott Party okat. Máíznak-fel a' Lóba, de mi le - nyilazzuk, Lábbal le-vonttakat helybe meg-nyakazzuk, Kit kardal nem értünk, azt fzóval átkozzuk, Minden kép' a' Pogányt fzalafztyuk,) dolgozzuk. Végre nagy fölhönknek nem tűrhetik nyilát, Meg-bomlik a' Görög, megy a' merre ki lát, Nyög a' föld alattuk, gondolánk fzájat tát, Hogy gyomrába nyellye a' futó katonát. Meg-vallom , a kiket Pokolba baktattunk Számat fem tudhatni, mert fokát nyaggattunk Tudom Káronnak-is elég dolgot adtunk a) A' midőn kompjára annyi lelket raktunk. «) Lásd, III. Könyv, No, 126, KILEN-