Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

i04 Trója Vefzedelmênek Máfodik Könyve. Ezt mi fzemeinkkel látván el-ijedénk, Borzadoza tettünk, 's fzinte merevedénk , ítélet tételben el-is felefedénk, Ki igy, ki amúgy fzóll, meg fe egyefedénk. Nagy réfze a' Népnek tsak azt befzéllette, Hogy Lákoon Papot az Itten büntette, Mivel hegyes-tőrét fzent Lóba vetette, 'S ezzel magát mint egy meg-nem emberiette. Azt - is hozzá teCzik : hogy immár Trójába Vinnök-be a' Lovat, 's tennők-le Várába, 'S kérnök Pallás Iftent, hogy nagy haragjába Ne lenne fokáig méltó panafzfzába. ÖTÖDIK RÉSZ. Trójába vitele a Fa-lónak; és Sinon tsalárdsága által abból ki-jövetele á' Görög Vezéreknek. E

l-hivén ezt a Nép rontya kö-báftyáit, Meg-nyittya ez előtt le-zárt vas ajtait, 'S Ló' nyakára fűzvén kender fonalait, Kerekekre fogja meredek lábait. Megy már az átkozott Ló a Város felé, Mellynek véfett öblét fok fegyveres telé Zeng a' Várofi nép, ajakát emelé, A' gyermek, 's leány rend verfit énekeié. Vélhetnél mind annyi madarak zengését, 'S jó időt hirlelö Pitty - palatty' tsengését, Mennyi fziiz leányok' gyenge éneklését Hallod az iffjú-rend hangos verfelését. Olaj