Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

áű ( & j 87 olly

9 akarattal, fzinte mint maga Embereihez. E fzép gyenge, és kegyes Királynét illető lágy fzavai után Palotájában vifzi Encást kezénél fogva, és hogy mind néki, mind fáradott Uri embereinek egy kevés mulatságok lenne, jó vatsorát kéfzíttete. yíMg pediglen, weg afztalhoz ülésnek ideje el-jönne, hogy idejeket unalom nélkül el-tölthetnék , magos Fára körül fel - épült új báfiyáit, ffum Ifién Afzfzonynak tifzteletére fel - emelődött Templomát mutattya vala a jövevény fzerelmefmek. Minekutánna a

9 vatsora ideje el -jöve, és immár mind az étkek, mind pedig az IJleni italokhoz hafonló borok fel - adattanak , ettek -ittak ; és egyfzer '

s mind az éke ff en zengő Muftka fzer-fzámoknak rendes hangozattyát jó fzivel fülelték az illyetén vigafságoktól régen el-fzokott Trójaiak. Minekutánna mind ezeknek, mind pedig a

9 lármázó zajoknak egy kevés fzünte léve, igen kéré Dido Királyné Eneás Fezért, hogy, mivel ö Trója Fefzedelmében jelen lévén, j azon firalmas efetnek súllyat az elsők között vifelvén leg-jobban tudná a

9 gaz Görögök fortéllyait, lenne olly jóval hozzája , és embereihez, 'x befzélné-el leg-alább tsak végső meg-vételét, és eFpufztúlását Trója Fárofsának. ivo/r«