Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II. SZAKASZ. V

I

II. RÉSZ. 91 semmit se tudtak, azt gondolák : hogy a' kénzásokkal el-rongyollott testje most ofzlana immár, 's-a' lelke-is ki-menne. De más vala az, a'mi a' fogolynak fzívét ifzonyú-képpen hóhérlotta. E' mostani kénnya, ha az elöbbenivel egybe tétetett , ezt ezerfzer fel-múlta. Ezen réz tábla vefztette-el a' fzerencsétlent, midőn a' gyulcs előtt mind hol-lakttát, mind ide-jottének okát ki-nyilatkoztatta. Álmostól küldettetett ide Scithiából : hogy azon réz táblát alattomban Brómiusnak vigye. Sok vóit, a-mittőlle tudakozott; 's-meg-is-tudta vólna , ha illy módon el-nem hibázta volna. Ennek-elötte, sok követségeken fzerencsésseti által-esvén, úgy viselte magát : hogy fzeyeucséj,e bölcsességnek tartatna. Ma fordult-ineg legelsőben kereke. Görög - orfzágban fzületett. Mind Hazája , mind neve Akarnan. Kicsinségétöl fogva tellyes lévén minden ravafzsággal, meg-lett korában adott-é valamit hozzá, nem tudni. Testjét éhségben, virrafztásokban , hidegben, és mezítelenségben gyakorlotta. Lelke bátor , de alattomos. Kéfz Uráért meg-halni, ha fzolgálattyába állott. Hazáját, még kis-kórában hagyta-el, gyilkossága miátt. Egy Fő-embert, kinek fzolgálattyába fzegó'dött, úgy köröfztíil-lŐtt a' vadái'zaton : hogy bal oldalába arányozott uyilajobb ol-