Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II. SZAKASZ. X. RÉSZ. 89 TIZEDIK RÉSZ. A' Fogolynak ki-vóltta. Mind -nyájan a' királyhoz állván, a'fogolynak nevezetes meg ajándékoztatásáról gondolkodtak, midőn véletlenül bé-izenődott, hogy kint lenne a' Révéfz, és a' bé-jovetelnek engedelmét nem annyira kérné, mint erŐfzakkal sürgetné. Szerette a' király a' Révéfznek el-érkezését, mert tolle viízfza-akará-venni mind a' darab aranuyat, mind pediglen a' kenyeret, és ennek vifzfza-adni. Ugyan ezért tüstént megengedte néki a' bé-jovetelt; és, a'-miért jött, annak biztos elő-befzéllését. Ő pedig e' fzavait mondotta : Előbb kollött volna vifzfza-jönnöm Uram ! és vifzfza-is-jöttem volna, ha , Fázis vizéhez térvén, társaimat ineg-nem-iutettem-vólna : hogy semmi ' tekergőt által-ne-erefzfzenek. Innent haza érvén , oda adtam feleségemnek az aranyat, fiaimnak a' kenyeret csak éppen látóul. Csudálkozásoknak vége után, fel-tettem mmda'-kettőt ama' defzka-póczra, melly régi, és igen gyenge köteleken a' Mester-gerenda mellett lefüggött. E' vólt az oka: hogy, nem sok idő várva, el-fzakadtak a' kötelek, és, az arany ugyan az afztalra esett; a'kenyér pedig, hofzfzára meg-hasadva, az ajtóhoz hengergeti. — Ezen történetet rofzra magyaráztam. Mind-a'« ket-